Tavaly vettél át egy magas presztízsű díjat, az Arany Érdemkeresztet. Mesélj nekünk erről egy kicsit.
A kitüntetésre 2024 elején irodalmi körökből érkezett az ajánlásom. Első lépés a szakmai önéletrajzom aktualizálása volt. Végül 2024 augusztusában a Pesti Vigadóban vehettem át a Magyar Arany Érdemkeresztet, amelyet Zsigó Róbert, a Kulturális és Innovációs Minisztérium miniszterhelyettese és Závogyán Magdolna kultúráért felelős államtitkár asszony adtak át ünnepélyes keretek között. Az ünnepségen egységet éreztem. Nagy élmény volt látni a Kárpát-medencei összmagyar kultúra kiemelkedő képviselőit.
A díjat, egészen pontosan, mint a MNM Babits Mihály Emlékház irodalmi muzeológusának széles körű múzeumpedagógiai és irodalmi ismeretterjesztő tevékenysége elismeréseként kaptam. Megtisztelő, hogy évek óta képviselhetem ezt az ügyet, ami a Babits-ház csapata nélkül elképzelhetetlen lenne. Ezt a díjat én vettem át, de múzeumunk közös eredménye és értéke. Hálás vagyok a múzeumi munkatársaimnak és a családomnak, akik segítenek és támogatnak.
2005-ben kerültél a Balassa Bálint Múzeumba. Milyen út vezetett végül Babits Mihály egykori esztergomi nyaralójához?
Dr. Horváth István akkori múzeumigazgatónak köszönhetően 2005-ben kerültem az esztergomi Balassa Bálint Múzeumba. A tanítás is érdekelt, így párhuzamosan óraadó lettem az Árpád-házi Szent Erzsébet Gimnáziumban. Ezekben az években indult a Petőfi Irodalmi Múzeumban egy szakmai-módszertani képzés, amely irodalmi emlékházak megújításával foglalkozott. Ennek egyik része az volt, hogy műhelymunka-sorozatot indítottak, irodalmi muzeológiát tanítottak nekünk. Így az irodalmi emlékházak hálózattá alakultak, határon innen és túl pedig partnerintézményei lettünk egymásnak. A szervezet neve: Magyar Irodalmi Emlékházak Egyesülete. A MIRE és Esztergom városa összefogott, amelynek maradandó eredménye lett: 2008-ban felújították az esztergomi Babits Mihály Emlékházat. 2009 májusára pedig új, állandó kiállítás nyílt a nagy költő egykori nyaralójában. A látványtervező Ágoston István volt, én pedig a tárlat kurátora lehettem.
Amikor annak idején, 2000-ben, a szakdolgozatomat Babits és Esztergom kapcsolatáról írtam Sipos Lajos professzornál, akkor még álmodni sem mertem volna arról, hogy néhány évvel később a leírt betűket és gondolatokat eredeti közegben, Babits nyári házikójában kelthetem majd életre. Így lehetséges az, hogy a jelenlegi kiállítás már tartalmazza mindazokat az eredményeket, amelyeket a szakdolgozatomnak köszönhetek. Hiszen 2000-ben még volt lehetőségem olyan esztergomiakkal találkozni és interjút készíteni, akik még emlékeztek a ház eleinte fényes, aztán egyre inkább hányattatott történetére. Einczinger Ferenc akkor még élő rokonaitól, Kovács Erzsébettől, Olajos Istvántól óriási segítséget kaptam visszaemlékezéseik által. Azóta is jó kapcsolatot ápolok a régi esztergomi családok leszármazottaival. Személyes érdeklődésem irodalmárokhoz és kutatókhoz is elvezetett. Sokat tanultam Nagyfalusi Tibortól, Bodri Ferenctől, Pifkó Pétertől, Szállási Árpádtól. Könyves hagyatékukból néhány példányt elhelyeztem a Babits-ház kiállításába, valamint a látogatók előtt felvillantok a mai irodalomtörténészek könyvei közül is. Sipos Lajos, Téglás János, Kenyeres Zoltán, Róna Judit, Papp Zoltán János, Kelevéz Ágnes, Major Ágnes, Buda Attila, Szénási Zoltán, Visy Beatrix, Fűzfa Balázs és a PIM kiadványai nálunk is alapműnek számítanak.
Ezt az izgalmas pályaívet és utat pedig kíséri Babits és a Dunakanyar…
Minden tekintetben. Minket is ugyanaz az atmoszféra vesz körül óriási hatásával, amire annak idején maga Babits is felfigyelt. A költő azután vásárolt házat Esztergomban, hogy előtte Visegrádon, Gizellamajorban, Dömösön járva teljesen magával ragadta a hely szelleme.
Számomra Visegrád nagyon meghatározó. Itt voltam kisgyermek, itt jártam általános iskolába. A visegrádi óvodában és iskolában is szép, meghitt, közös ünnepekre emlékszem. Pálmai Józseftől, Mezei Annától olyan útravalót kaptam, ami a mai napig kísér. Legyen szó a népi kultúra iránti érdeklődésemről vagy a hazához kötődő kapcsolatomról. Ám maga a fizikai tér is fontos volt, s mindmáig az. Életutam visszavezetett Visegrádra, a Gerstmayer családba. A hely szelleme, a macskaköves út, a titokzatos romok közelsége, a természeti szépségek, a somvirágos hegyoldal, az illatok, a nagy, havas telek fafüstös hangulata, mind-mind gyerekkorom része volt. Ma az ablakomból patakot és égbe szökő égerfákat látok, 8 éves koromban a Fellegvárat és a Dunát. Akkor együgyű, kedves versikét fogalmaztam meg: „A táj, a táj. Az gyönyörű.” Talán ma sem tudnám jobban kifejezni.
Mennyi mindennek volt tanúja ez a város az elmúlt évszázadokban…
Szerintem a kulcsszó ez: életre kelteni. Ha a múltbeli eseményekkel foglalkozunk, azt is látnunk kell, mit hogyan tudunk folytatni. Gyerekként már az első palotajátékokon ott lehettem. Akkor még nem tudtam, hogy egy igazi, élő példát kaptam a későbbi hivatásommal kapcsolatban. Más területen, más eszközökkel, de mégis: a hagyomány éltető erő, és az irodalmat is életre lehet kelteni! Te is tudod, akár csak Kosztolányi kapcsán is, hány és hány művészt varázsolt el Visegrád és a Dunakanyar. Áprily itt élte le időskorát (hasonlóan Görgey Artúr tábornokhoz), Hegedűs Gézának volt itt háza, hosszabb-rövidebb ideig számos nagy költőnk, írónk időzött itt, és most csak a huszadik századot emeltem ki. Nem múltba révedés ez, nem elvágyódás a jelenvalóból. Valami sokkal több. Ezt – azt hiszem – megérzi, aki hosszabb időt tölt errefelé. Babits szerint: „Látni, teremteni kell…”
Ha meg kellene fogalmaznod, mi a küldetése egy irodalmi emlékháznak, mit mondanál?
Az emlékezés helyén túl mit tartogathat számunkra akár a Babits-ház?
Az irodalmi emlékházak a nemzeti identitás formálói lehetnek úgy, hogy az irodalmi örökséget, a kulturális emlékezetet táplálják, őrzik és örökítik tovább. Az emlékezés színterei az adott szerző életművének bemutatását is szolgálják, valamint a helyi színezetet, annak értékét jelképezik. Ez egy élő folyamat. Több új emlékkiállítás létesül, új emlékházak alapítására is van példa. Mindkét műfaj alkalmas a szerzők újraértelmezésére is. Remélem, mi is jó példát adunk minderre. Keresztury Dezső fogalmazott így a Babits-ház kapcsán: „…emlékhely és műhely…” Emlékhely, de egyszersmind egy olyan intézmény kell legyen, amely teret ad különféle alkotó közösségek, tudományos kutatócsoportok számára is. Szükség van egy ilyen Babits Műhelyre. Múzeumi lehetőségeink függvényében irodalmi esteket szervezünk, színművészeket, kortárs alkotókat szólítunk meg, akik a múlt felidézése mellett élővé teszik a helyet, a tereket. Babits idején is komoly műhelymunka zajlott itt, erről talán a híres aláírás-fal tanúskodik a leghitelesebben.
Hagyománnyá vált, hogy augusztusban kerül sor a Babits Piknik elnevezésű programra. Ennek keretében kortárs szerzőkkel szoktunk beszélgetni új műveikről, kertről, helyről, alkotásról. Ezt követően előadásra kerül sor. Több alkalommal a Jónás könyvét adták elő, hiszen Babits itt, a házban fejezte be ezt a művet, tulajdonképpen utolsó nagy alkotását. Nagyon izgalmas, ahogyan Kaj Ádám és a Babits Mihály Színház társulata életre hívja a klasszikus modernség nagy alakjait, s így betekintést nyerhetünk Kosztolányi, Móricz, Juhász Gyula, és persze a Babits házaspár esztergomi világába. Ez egy nagyszerű esemény!
Természetesen a ház emlékhely és irodalmi zarándokhely is. Év közben nagyon sok iskolás csoport érkezik hozzánk, nyáron egyéni látogatók. Van hagyományos tárlatvezetés és múzeumpedagógiai foglalkozás, mindig az adott korosztály igényeihez igazítva.
Néhány éve kezdtem el az itteni tárlatvezetői tudás átadását önkénteseknek, korosztálytól függetlenül. Szakirodalmat ajánlok és megmutatom nekik a kiállítás minden érdekes részletét. Később lehetőséget kapnak, hogy ők mutassák be a házat az ide látogatóknak.
Az utóbbi hónapokban pedig kidolgoztam egy rendhagyó irodalomórát a korszakomról, amivel járom az esztergomi középiskolákat. Nemrég Szombathelyen és Gyimesfelsőlokon is találkozhattam érdeklődő fiatalokkal. A korabeli és mai fotófelvételek segítségével elviszem a múzeumot a diákoknak, és egyben így invitálom őket az esztergomi hegyi házba. Amikor elkezdtem ezeket a kihelyezett múzeumi órákat, nem is gondoltam arra, hogy ilyen sikeresek és eredményesek lesznek. Az idei emelt szintű magyar érettségin az egyik Esztergomban íródott Babits vers elemzése volt a feladat. Több kolléga és érettségiző fiatal is üzenetet írt: be tudták építeni a dolgozatukba az emlékházban és az előadásomban hallottakat. Ez nagy öröm volt számomra!
Hogyan fogadják (be) a mai tizenévesek a nem éppen könnyed hangvételéről híres, poeta doctus Babits Mihály műveit?
Nehéznek találják. Babits tudós költő, filozofikus szerző. Kihívás. Nagyon fontosnak tartom, hogy amíg a fiatalok az emlékházban vannak, kapjanak irodalmi szövegeket. Verseket idézek és olvasok nekik. A házban annyi a látvány és az interaktivitás, hogy az irodalmi szövegek és a környezet együttesen valóban közel hozzák a ’20-as, ’30-as évek világát. Könnyű dolgom van, hiszen úgy nyílik ki innen a táj, a környezet a látogatók szeme előtt, mint egy képeskönyv. Olvasunk, és közben látjuk, amit Babits látott, amikor az egyes szövegeket írta.
A Babits-házban sétálni olyan, mint egy időutazás…
Ezt érezte meg a Te ismered a házam, Híres lakók, beszélő helyek című, nemrégiben megjelent sikeres kötet szerzője, Gábor László is. Könyvébe így nemcsak Babits, hanem egy másik különleges történet is bekerült, amely Kosztolányi visegrádi nyaralásáról szól. Hálás vagyok Gróf Péter főmuzeológusnak, aki nemcsak Babits dunakanyari, de Kosztolányi visegrádi élményeihez is szakirodalmi adatokra hívta fel a figyelmemet. Talán nem is gondolja a nagyközönség, hogy milyen fontos események, meghatározó alkotók életének lényeges mozzanatai zajlottak itt, a Dunakanyarban. Értékes pillanat az, amikor egy verset ott olvasunk újra, ahol az született. Megtisztelő és örömteli egyben, hogy Babits Mihály esztergomi házában dolgozom, és ezt a különleges, esztergomi irodalmi élményt adhatom át mindazoknak, akik eljönnek hozzánk.
*****
A Babits Mihály Emlékházat Esztergomban látogathatjuk meg a Babits Mihály út 11. szám alatt. A ház április 1. és október 31. között várja a látogatókat. Látogatás előtt érdemes bejelentkezni a múzeum hivatalos fórumain: www.balassamuzeum.hu
2025. 06.11.
