„Azért szeretem ezt a házat, mert ebben mindaz, amit új gondolatnak nevezhetek, amit én egyáltalán hoztam az építészetben, az ebben gáncs nélkül és maradéktalanul kifejeződik.”- nyilatkozta a visegrádi Erdei Művelődés Házáról Makovecz Imre.
Makovecz munkásságának szempontjából nagyon sok minden Visegrádon kezdődött. Visegrádi épületeiben jelenik meg először az a lényekre hasonlító, egészen egyedülálló forma, amely már eltávolodik a korábbi megoldásaitól, s amellyel megnyitja művészetét a szobrászathoz is ezer szállal kötődő világ felé. Mindezek közül is kiemelkedik egy épület, amely valóban azt a hatást kelti, mintha egy sosemvolt életforma nőtte volna ki magát a számára otthont adó dombból.

A ház a föld alól tör fel a nap felé. A pillérek félgömböt alkotnak, a látvány egyszerre szakrális és profán, egyszerre látunk egy lényt, s egy templomot, melynek a tetején nem kereszt magasodik, hanem egy korona, amely azonban nyitott az ég felé.

Az „Éjféli nap felemelkedése” az enteriőrben is komoly szerepet kap. A 12 oszlopra az állatövi jegyek kerültek fel, a tájolásnak köszönhetően pedig a főbejárat tengelye a felkelő napra tekint, így az épület egyszersmind napóraként is funkcionál a beltérben.
A kapukat fából faragott sasok tartják, amelyek izgalmas egységgé olvadnak össze a dombház fűvel futtatott oldalával, s őrzik a folyosóra belépőt: tiszteletre és csendre intenek.
Forrás: makovecz.hu
2025. 05. 13.



