Az utcán talán csak elsétálunk az öreg, otrombaságában is észrevétlen épület mellett. Kissé mintha elnézést is kérne tőlünk, ha véletlenül mégis feltűnik. Pedig igazi csodát rejt odabent…
A mozi a legtöbb ember számára ma egyet jelent a három plusz kettő dimenziós élménnyel, a kétliteres kóláspohárral, a hungarocellként aláhulló popcorn-hulladékkal, a pláza-környezettel, és legfőképpen az intenzív kétbitességben kiteljesedő akciójelenetekben. Vannak azonban, akik másért keresik fel azt az intézményt, amelynek neve nem véletlenül volt egykor filmszínház, még ha ez a kifejezés legalább annyira dohosnak hat napjainkban, mint állítólag a Hammond orgona…
Vannak tehát, akik még mindig a katarzist, a művészi élményt keresik a moziban. Ők azok, akik egyszerűen képtelenek egy jó film után átbeszéletlenül hagyni az élményt. És ők azok, akik szerelemből látogatnak hasonló helyeket, mint a visegrádi Duna Mozi.
A 2010-es évek közepétől Visegrád mozija is tagja lett az Art-Mozi Egyesületnek, s a technikai fejlődés mellett tovább mélyült az intézmény kapcsolata a mozivilág művészi arcával, s ha ugyan érhető okokból nem várhatjuk el, hogy művészfilmszínházzá avanzsáljon egy kisvárosi mozi, nem lehet nem észrevenni, hogy a műsorkínálatban hétről hétre jelennek meg közel sem a mainstream-nek készült filmalkotások, szerte a világból.
Maga az épület, amely 1971-ben nyerte el az akkori ízlésének megfelelő arculatát, egészen a rendszerváltásig a Pest Megyei Moziüzemi Vállalat fennhatósága alatt működött, majd néhány évnyi mesterséges altatás után az önkormányzat szárnyai alá került. Időközben nem csupán a vászon előtti színpad kezdett otthont adni különféle előadásoknak, beltéri rendezvényeknek, de a mozi hátsó termeiben számos underground zenekar is próbált hosszabb-rövidebb ideig. (Kevesen tudják, s egyszer talán érdemes volna összefoglalni egy cikksorozat keretein belül, hogy volt idő, amikor Visegrádon párhuzamosan 5-6 zenekar is működött, ami egy ilyen szerény lélekszámú kistelepülést tekintve valószínűleg példátlan az országban.)
2007-ben készült el Szkok Iván festőművész alkotása, amely a 125 fős nézőtér szinte teljes egészének falán mutatja be Visegrád történetét a művész szemszögéből, a rá jellemző grandiózus festménydombormű által. A tatabányai Jászai Mari Színházból származó színházi székek egyikén helyet foglalva nagyszerű élmény a végletekig elveszni az alkotás apró részleteiben.
2016 őszén már új eszközökkel nyitott újra a mozi némi szünet után: egy csendes üzemű vetítőgép kapott helyet a vetítőteremben, illetve egy korszerű hangprocesszor is üzembe állt, mely már Dolby Digital hangrendszert szolgál ki a korábbi Dolby Stereo helyett.
A Duna Mozi havi filmkínálata minden hónapban elérhető a Visegrádi Hírek hasábjain, úgy nyomtatásban, mint online. Elég egy pillantást vetni a műsorra, s azonnal szembeötlik, hogy hamisítatlan art moziról van szó, amely bár igyekszik szerethető moziműsort is biztosítani a családos látogatók számára hétről hétre, központi célkitűzései közül nem hiányzik a filmművészetbe vetett hit megingathatatlansága.
Forrás:
Forgács Balázs: Visegrád, Duna Mozi (Mozivilág.com)
Fotó: Mozivilág.com
